Oldalak

2013. május 29., szerda

Epres panzanella – egy kis negatív kritikával



Szóval megint egy picit el vagyok tűnve! De azért ne ijedjetek meg. Most nem jön az a rész, hogy ilyen, meg olyan nagy dolgok vannak készülőben, de bi-bi-bí, úgyse mondom el Nektek. A Stahl magazinba azért csinálgatok recepteket, meg fényképeket. És ez volt az a recept, ami ott nem ment át a szűrőn. Hát hiába! Lehet, hogy csak én vagyok hülye, hogy ez ízlik nekem, de iszonyatosan! Apropó! Mondtam, hogy pár hete megszületett az első igazi negatív kritikám is? Már egyébként hiányoltam!
Ebben a receptben azért bízzatok! A tavalyi Gourmet Fesztiválon is kedvenc volt a Budai Pékséggel készített epres-szárítottsonkás-aszaltparadicsomos-bazsalikomos croissantunk. A fiúk pedig azt mesélik, hogy azóta is mindenki azt keresi. És ez tulajdonképpen majdnem az! 




Epres panzanella


-          4 szelet kalács (ne az a nagyon édes bolti fajta legyen), felkockázva, megpirítva
-          40 dkg eper, felezve
-          60 g paprikás szalámi, darabokra tépve
-          1 csokor bazsalikom, apróra vágva
-          80 g penészkérges, érett kecskesajt (pl: Chabichou), apróra tördelve
-          80 g aszalt paradicsom, darabokra vágva
-          krémbalzsamecet

Öntethez:

-          100 g vaj, barnítva


Elkészítés:

  1. A saláta hozzávalóit összekeverjük.
  2. Barnított vajjal kínáljuk.


Azért ne ettől a salátától várjuk a fogyást!
(Beton tányér: Vintage Bazaar)




4 megjegyzés:

  1. Ez nekem is iszonyatosan ízlene, mert oda vagyok az eper-kecskesajt párosért. Szerintem ők örök szerelemben vannak egymással.
    Kritikákból pedig csak épülj, legalábbis csak addig kell velük foglalkozni.
    A kép like, a betontányért pedig már kitárgyaltuk a FB-on. De a recept a lényeg úgyis.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm Kriszta! Na! Akkor mégis érdemes volt feltenni! Annyira örülök!

      Törlés
  2. Hol is kezdjem... Ja, meg van! A képeid lenyűgözőek, tanítani kéne. Az ételek izgalmasak, a tálalás "dizájnos"! Hol itt a gond? Aki ilyet ír, az irigy. Vagy nem tud főzni, vagy nincs fényképezőgépe... Nekem akkor telt be a pohár, amikor a kislányom születésnapjára érkezett egy közönséges és becsmérlő komment. Ha nem tetszett valakinek a konyhám, az ízvilágom, na bumm, nincs abban semmi. Nem lehetünk egyformák, de amikor egy 9 éves boldog gyerekbe kötnek bele.... Hát ott elgondolkodtam. Szóval csak így tovább, én szeretek hozzád bekopogni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na! Most itt lányos zavaromban azt se tudom mit válaszoljak! Iszonyatosan köszönöm! És az azért tényleg nagyon durva! Ezt én se teljesen értem! Köszönöm a biztatást! És azért Te se add fel!

      Törlés