Vénusz - Dining Guide Blogkóstoló élményei

A történet már nyár elején kezdődött, amikor egy kedves hang felhívott és elejtette: "Lehet, hogy lesz egy Street Food Show", és akkor lenne-e kedvem részt venni rajta. Itt következet a legnehezebb feladat: nyugodt és higgadt hangon igenlően válaszolni, miközben majd kiugrottam volna a bőrömből. Innentől kezdve csak ezen járt az agyam, hogy mit készítsek Nektek, ami „dizájnmenzás”, de a helyszínen is kivitelezhető. Aki ismer a helyszíni kivitelezhetőségnél kapna a szívéhez. Ha nem akarna megbántani azt mondaná: „Hát ez a Dizájnmenza hajlamos egy kicsit elszállni a gondolataival!” De ezen nem haragszom meg, nem ám! Annál is inkább, mert így is lett! Ugyanis arra gondoltam, milyen szuperül is mutatna egy kis emúlzió hab a curry tetején – csak így lazán emúlzió, mintha én is evvel a kifejezéssel születtem volna, na de várjatok itt van. Aztán lassan el kellett ismernem, hogy én se fogom tudni megállítani, azt hogy a hab ne essen össze 5 percen belül, bármennyire is szeretném, és valószínűleg a piacról kivágnának a botmixeremmel együtt, ha ott hangoskodnék. Azért előtte még vettem 1 doboz szójalecitint, hátha azzal tartós marad a hab, majd egy másikat, hátha az előző volt rossz, de így se tartott 1 óránál tovább, meg így se verődött fel az egész. Tehát jött a B terv: Az espuma hab - jó szavakat használok - , és evvel együtt Angéla (Baracskay), aki mindenben segítségemre volt, még külön bejáratú szifonjával is (és mellesleg szakmai tudás/ kedvesség arányát nézve nincs jobb nála a Földkerekségen!)

Persze még ez után is vagy ezer dolgon változtattam:

- először külön voltak tálalva a komponensek, majd egybe "álmodtam" őket
- a már korábban megrendelt műanyag poharakat lemondva, újakért rohantam, mert szerintem ezek sokkal szebbek voltak
- még egyszer elkészítettem pár nappal a rendezvény előtt az egész fogást, hogy új fényképet tudjak róla csinálni, mert nem nagyon tetszett a nyár elején készített

fotó: Dining Guide - Wunderlich Júlia

A Kóstoló előtti 2 nap már gördülékenyen ment! Ránk korántsem jellemző módon mindenki meggyógyult betegségéből. Pénteken piacolás, bevásárlás, szombaton főzés. Vasárnap Csanihoz szüleim át, pici Zselykét hónunk alá! Irány a piacra! Végre! Odaérve azonnal át vesszük a szuper „street” hangulatot! Egyedül egy dolgot felejtettünk otthon: a fényképezőt, de ezen a szívbajon hamar át is ugrottam, hiszen tudtam, hogy a mi csapatunkban lesz a világ legszuperebb fotós-videós bloggerinája és párja (A’la Carte Kulinária), és lesz itt rengeteg kép! Ez úton is köszönöm.

fotó: Dining Guide - Wunderlich Júlia

A „főzés”, ami igaziból csak tálalást jelentett iszonyat jó élmény volt! Pillanatok alatt elfogyott minden! Krisztának (A’la Carte Kulinária) és Beának (Piszke) hála szuper volt a hangulat, és olyan, de olyan finomat főztek!

fotó: Dining Guide - Wunderlich Júlia

És itt jön a sok-sok köszönet. Szeretném megköszönni a lehetőséget Csanádi Péternek, aki nélkül nem lehettem volna ott, és akivel szuper együtt dolgozni. Valamint nagyon nagy hálával tartozom Baracskay Angélának, aki mindenben segítségemre volt a hab kapcsán, mind tanácsaival, mind saját szifonjával. Pataki Ádámnak a gyors patron utánpótlást (valamint az iszonyat finom sütiket – különösen azt a mákos gyümölcsöset). Köszönöm még Noéminek (Mandulasarok) és Robinak (Kísérleti konyha) jó tanácsait, valamint mindenkinek, aki eljött kóstolni. Köszönöm Mama, hogy átjöttél Csanira vigyázni! De leginkább Laci Neked szeretném megköszönni, hogy mint mindig most is mellettem álltál! Köszönöm!

még több kép: http://www.diningguide.hu/foodshow2012/reszletes/etterem-informacio-8316