Mandulasaroknak ajánlva - Málnás-lazacos kalács kókuszos curryhabbal

Mivel mostanában annyira jól tudok szendvicseket enni, és kritizálni, ezért nekem is illett már előállnom eggyel, hogy támadófelületet biztosítsak nektek!

Ez a bekezdés csak azoknak ajánlott, akik egy egyetemi előadást is végig tudnak ülni a fenekükön: Először balzsamecetes epres kolbászos kalácsot szerettem volna készíteni sajtkrémágyon, amin most biztos egy nagyot nevettek, hogy ki eszik ilyen hülyeséget! És tényleg! Nagyon sokakat meg lehet vele bolondítani! Csani névnapi zsúrján teszteltem. Na nem a gyerekeken! Azért annyira nem vagyok elvetemült, de a szülők mind ezt választották a szárított sonkás-eper kombinációval szemben, ami ugye köztudott! Rá kellett jönnöm, hogy a füstölt dolgok, valamiért jól passzolnak az eperhez, de komolyan! Viszont addig húzódott-halasztódott ez az epres szendvicses recept, hogy mára már ki is mentünk az igazi eperszezonból, így váltottam málnára, és a füstölt vonalon maradva lazacra. Először ezt is balzsamecetes-rozmaringos dologgal képzeltem el, aztán ezt már egy picit unalmasnak találva vittem inkább keleti irányba, a curry hozzávalóival. Na! És ez a hab dolog! Mandulasarok teljesen bediliztetett vele! Rabja lettem! Azért állítsatok le, ha túl sok habos receptet kezdenék el mostanában gyártani! Szóval remélem nem haragszik, hogy lenyúltam hab mániáját, ezért Neki ajánlanám, hogy lássa milyen jó fej vagyok, és így észre se fogja venni a turpisságot!

Azért kóstoljátok meg az epret egy karika kolbásszal, balzsemecettel és egy kis Philadelphia sajtkrémmel, ha éppen pont ez a pár dolog van csak a hűtőtökben, mint a bizonyos főzőműsorokban, ahol: „vajon mi lapul a fridzsiderben?” kérdést feltéve, véletlenül mindig összepasszoló dolgok találhatóak benne. Én is ilyen hűtőt szeretnék!

Recept a Dining Guide-on!

A kép hibája, hogy sokkal, de sokkal több curryhab kellett volna rá, de sajnos ez csak a fotóalany elfogyasztása után derült ki. De Nektek kötelező többet rakni rá!

Ismét játék!...Eper és aszalt paradicsom, ami még istenibbé tud varázsolni egy vajas croissant!

Arra gondoltam jövök Nektek már egy croissant recepttel, hogy elmondjam miért is maradt abba Budapest croissant-jainak feltérképezése…hát nem maradt el…legalábbis kutatás szintjén nagyon is folyik, vagyis már a végét járja. Szóval csak arra gondoltam, hogy majd egyben írom le az összeset, mert egyrészt nem szeretném, ha az egész blog erről szólna, és mást nem lehetne látni csak croissant, croissant hátán…bármennyire is szeretjük, másrészt azt már biztosan ki tudom állítani – ami elég érdekes - , hogy még mindig iszonyat kevés igazi, jó, francia jellegű croissant-t készítenek itthon. A legtöbb kávézóban, pékségben külföldről hozott mélyhűtött tésztát sütnek ki. Ami nagyon is finom, de tudjátok, mégsem a mienk. De nem akarok előremenni…remélem azért kedvet csináltam hozzá. Az biztos, hogy elég részletes lesz: képekkel, meg infókkal.

Na, de most erről a croissantról van szó. Egyébként zárójelben megjegyzem, hogy ez is egy Franciaországból behozott, helyben sütött vajas croissant (a képen). Már félve írom le az előző ajándékozási kudarc sorozat után, de aki elsőre kitalálja, hogy hol vettem, annak lógok valami ajándékkal, és szerintem nem fogja megbánni! De vissza a szendvicshez: Szerintem nagyon finom! Ismét sós és édes kombináció! Már tudom, hogy meg sem lepődtök! Ja, és ismét a Szega Foods receptversenyre készült!

Balzsamecetes epres croissant aszalt paradicsommal

Hozzávalók:

-          4 db vajas croissant

-          4 evőkanálnyi kenhető kecskesajt (LA CABRETTE)

-          250 g eper karikákra vágva

-          35 g aszalt paradicsom hosszú csíkokra vágva

-          3 teáskanál EPRES BALZSAMECETKRÉM

-          20 db friss bazsalikom levél

-          4 szelet olasz Speck sonka

-          1 evőkanál DIÓ OLAJ

Elkészítés:

1. Az epret, az aszalt paradicsomot és a balzsamecetkrémet összekeverjük.
2. A croissant-okat ketté vágjuk, megkenjük a kecskesajtkrémmel, majd ráhalmozzuk az epres paradicsomot, a bazsalikom leveleket, a Speck sonkát, majd a végén meglocsoljuk egy kis dió olajjal, és rátesszük a croissant másik felét.

Ha a croissant nem teljesen friss, akkor érdemes pár perc alatt megpirítani félbevágás után. És légyszi tippeljetek a croissantra, hogy hol is vehettem…bármennyit ér találgatni! Ha nem baj az ajándékot szerintem csak jövő hét utáni héten tudnám odaadni!

Gyümölcscsatnis melegszendvics fondue módra

Szóval nagy sajtfogyasztó vagyok! Különösen az érett kecskesajtok a kedvenceim…a pénztárcának sajnos nem. Így mindig akad a hűtőben egy-két-négy fajta sajtmaradvány. Így egyik vacsorára ebből készítettem magunknak melegszendvicset. Ugyanaz az elve, mint a fondue-nek, elhasználni az összes maradék sajtot. Így újra van létjogosultsága a nagy sajtvadászatnak! Na, de ezt a receptet nem is azért tettem fel, mintha annyira extra lenne, - ámbár amilyen egyszerű, olyan finom is – hanem, mert ezt a melegszendvicset fogom legközelebb levessé varázsolni. Remélem azt is elolvassátok!

Hozzávalók:

-          legalább 4 féle sajt (Minimum az egyik legyen valamilyen domináns sajt pl camembert, érett kecskesajt vagy márványsajt, mert ez nagyon jól megy a gyümölcs ízéhez, ha vörös cheddart használunk, remek lesz a színe, a mozzarellától vagy az ementálitól remek állagot kap.)

-          száraz fehérbor

-          füstölt, szárított sonka (vagy a húsvéti sonka maradéka)

-          fűszeres gyümölcscsatni (én paradicsomos-bazsalikomos epercsatnit használtam)

-          baguette

Elkészítés:

A választott sajtokat lábasban egy löttyintésnyi borral összeolvasztjuk. Külön fog állni a sajt és a fehérboros lé. A sütőben félig megpirított kenyérszeletekre rákenünk egy kis csatnit, rátépkedjük a sonkát, és ráhalmozzuk a sajtot. A lábasban visszamaradt fehérboros levet a tepsibe öntjük a pirítósok alá. Sütőben aranybarnára sütjük. A fehérboros-sajtos létől, amit a tepsibe öntöttünk iszonyat jó színt és ropogósságot kap az alja. Ezt a részt semmiképpen sem szabad kihagyni!

 Szerintem egy pohár száraz fehérbor elengedhetetlen mellőle! És nemsokára jön a leveses variáció is.