„Hogyan késsük le saját díjátadónkat” c. történet

Szereplők:

-          egy 2 és fél éve a gyerekeivel itthon levő, ezért újra „meg szeretném váltani a Világot” korszakát élő 2 gyerekes anyuka…………………………..………....................................…én

-          két játékvágytól duzzadó kisgyerek………………………….............................Csani és Zselyke

-          egy férj, aki nem bűnös a színdarabban………………………........................…Férj

-          egy férfi, akinek már elege lett a melegben lévő futkosásból (ami egyébként érthető)………………………………………………………........................…legyen ismeretlen

A történet kora reggel kezdődik, hiszen ismét készíteni kell 20 db szendvicset a fesztiválra. Így a szokásos körök: pelusozás…friss croissantokért el (szokásos illatfelhő az autóban)….gyerekek férjnek átadása, aki akkor ért vissza a munkából, és leginkább aludni szeretne, de mivel jó férj, ezért egy szót se szól…piacra friss eperért, és akkor kétségbeesni, hogy eper már nem is nagyon van, ami elvárásainknak megfelelne…haza etetni a picit…szendvicseket megtölteni egyre több autós matricával a lábunkon, amit fiam osztogat…közben kitalálni, hogy még pár sós-karamellás sütit is vinni, és azt is megsütni…közben figyelni, hogy a kisült sütiknek lába ne keljen…mindez du. 5-ig kipipálva. Gondolom magamban most már minden sínen lesz, és 6-ig bőven odaérünk a Szegadíjátadóra – mert nem is mondtam, hogy a 2. helyezést sikerült elérnem, de miért is ne sikerült volna, ha olyan hülye az ember, hogy 6 receptet küld be, a nagy számok törvényszerűsége alapján, még a lottón is tudna nyerni - , na de vissza az autóba, amibe még gyorsan megszoptatom a picit, és 1/2 6-kor ott állok a kapuban. Telefon a megfelelőnek vélt embernek, aki kellő unottsággal közli, hogy majd jön valamikor. 10 perc és semmi. Közben férjem is megérkezik a parkolásból a 2 gyerekkel, jegye is kipipálva, amit csak azért vett meg, mert bolond felesége szerette volna, ha látja a díjátadót, hiszen csütörtökön már ajándék jeggyel látta, amit szeretett volna. Már félve hívom azt a bizonyos "megfelelőnek vélt" embert, és a félelmem beigazolódik: még inkább leugatva türelemre int. Már nem merek többet telefonálni. 6 előtt 5 perccel minden bátorságomat összeszedve mégis megteszem…na ekkor kijön, bevisz, férjem 2 gyerekkel 20 méterrel lemaradva utánunk. Odaérve a bloggerek közlik, hogy most lett vége…én teljes csalódottság…szegény zsűri nem érti a letargiát, hogy valaki miért szomorú, ha nyer 25 000 Ft értékű vásárlási utalványt…és eljátszuk a színpad mellett a díjátadót a fénykép kedvéért.

Ne aggódjatok, azért minden jó lett a végén, és volt uborkás fagyizás Mautner Zsófival, aki nagyon aranyos, kedves, közvetlen valaki, egy tokajis kenés a Fragola-nál, és egy adag a Gerbeaud-nál. Azt mondják, hogy a nők bánatukban fagyiznak? …szerintem nem! Én szimplán imádom!

Csaninak is ízlett az uborkás nyalóka