Az eset már egy hete történt.
Régi mindig megtréfáló barátaink jöttek hozzánk látogatóba. Most nem térnék ki
a részletekre, hogy múltkor, miért is vigyáztunk egy nagy vödör sárra a Váci
utca közepén! Szóval most biztonságban éreztem magam, mert gondoltam hazai
terepen leszek, ámbár Náluk sohasem lehet tudni! Sok mindennel készültem! A
lelkieken kívül is! Végül mégis egy nem várt vitte a prímet! Történt ugyanis,
hogy Gézáék – tudniillik úgy hívják őket – lelkemre kötötték, hogy ne csináljak
ám ilyen hülye katyvasz kajákat, mint currys csokitorta, meg hasonlók, ők
bizony a rendes étkeket szeretik. Így is tettem. Kigondoltam, hogy készítek kis
tortácskákat rozmaringosan, sós-karamellesen, és egy nagyot rozmaring nélkül és
sima karamellel. Igen ám, de Géza nem várt lelkesedéssel rávetette magát a
rozmaringos cuccra…bennem megfagyott a szusz, és vártam a
reakciót!...Semmi!...Tovább ette!...Én összehúztam magam, és gondoltam jobb nem
szólni! Később evett a Neki szánt nagy tortából is! Nem mondom, hogy azt nem
ette meg…mert megette, minden arcrezdülés nélkül! De hát ő nem úgy eszik, ahogy
én…neki két harapás, és már bent is van! Nehéz volt megállni, hogy csöndben
maradjak. Elmenetelkor persze csomagoltam Nekik sütit, rozmaringosat is, és a
hírek szerint mind elfogyott. A blogot szerencsére nem szokták olvasni,
legalábbis azt mondják! Majd most kiderül, és remélem jól lebuknak!
Sós-karamellás rozmaringos
márványtartlette eperrel
Hozzávalók:
Mandulás omlóstésztához:
-
400 g
liszt
-
Csipet
só
-
200 g
hideg vaj kockákra vágva
-
100 g
pirított darált mandula
-
200 g
cukor
-
2 tojás
sárgája
-
1-2
evőkanál hideg víz
Vaníliakrémhez:
-
4 tojás
sárgája
-
1, 3 dl
tejszín
-
1 dl tej
-
1 nagy
ág rozmaring
-
70 g
cukor
-
1
vaníliarúd kikapargatott magjai
-
2
evőkanál étkezési keményítő
Sós-karamell krémhez:
-
100 g
vaj
-
200 g
cukor
-
½
teáskanál só
-
2 dl
tejszín
Díszítéshez:
-
Sok eper
(ízlés szerint)
Elkészítés:
- A lisztben elvegyítjük a sót, majd a vajat elmorzsoljuk benne. Beleforgatjuk a cukrot és a mandulát. A tojások sárgájával és a vízzel gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Legalább fél órára a hűtőbe tesszük, majd kis tortaformákba reszeljük, és sütőpapírba rakott lencsével vakon sütjük. Amikor már majdnem kész, kivesszük a lencsét, majd visszatesszük a sütőbe, amíg aranybarna nem lesz. Ekkor rákenünk egy kis tojásfehérjét, hogy a majd rákerülő krém ne áztassa át, és így is visszatesszük egy percre.
- A tejjel felforraljuk a rozmaringágat, majd lefedve kihűtjük. Az ágat kivesszük, majd a tejet a tojássárgájákkal, a cukorral és ½ dl tejszínnel lassú tűzön besűrítjük. Amikor már ez megtörtént, csak akkor adjuk hozzá a maradék tejszínben elkevert keményítőt és a vanília magjait, és evvel is besűrítjük.
- A sós-karamellhez a vajat, a sót és a cukrot lábasban karamellizáljuk, majd a tejszínnel elkeverjük.
- Összeállítás: A vajas tésztára rákenjük a vaníliakrémet, majd sugár irányban csíkokban a karamell krémet, és villával márványossá tesszük. Eperrel díszítjük.
A tartlette a Gourmet fesztiválon is kint lévő sütiből kiindulva készült!
Nagyon finom lehet rozmaringgal, anélkül is:) Furcsa, hogy sokszor pont az ember barátai nem olvassák a blogot...velem is így van ez...vajon miért?:)
VálaszTörlés:)Nekem van egy olyan érzésem, hogy olvassák, csak nem merik bevallani!
TörlésEngem érdekelne, hogy miért is vigyáztatok egy vödör sárra a Váci utca közepén???...:) A bevezetőt olvasva az az örök érvényű bölcsesség jutott az eszembe, hogy "ha az embernek ilyen barátai vannak, nincs szüksége ellenségekre"...na jó, fogtam én a történet poénos oldalát, úgyhogy ezt a bölcsességet én is csak poénnak szántam...:) Egyébként meg olvasgathatnák a blogodat, mert ilyen tuti kis recepteket tudnának begyűjteni, mint ez is:)
VálaszTörlésDe szuper ilyet leírva látni! Mármint az utolsó mondatot! A saras történet röviden: igaziból ez egy kis homokozóvödör volt, amit csak úgy trutyisan bedobtak az autójukba, és beadták nekem, hogy ez fiuk mesterműve, és nagyon, de nagyon büszke rá, ezért magunkkal kell vinni!
TörlésHú, én is mennék hozzátok vendégségbe! Ez a süti mesés! Nekem van pár lelkes barátnöm, akik nemcsak olvassák a blogom, de sütnek-föznek is róla, de olyan barátnöim is vannak, akik azt hiszem nem érdeklödnek túlságosan a "munkásságom" iránt. Legalábbis még sosem emlíetették, hogy jártak "nálam". Amúgy nemcsak ez a sütid szuper, az egész blog az :)
VálaszTörlésEzeket olyan jó visszahallani, de elárulhatom, hogy én is szoktam ám olvasgatni a blogod, mert nagyon szuper. A barna sörös brownie, amit Mandulasarok csokis sütijéből alakítottál át...hát az maga a csoda! A fénykép is!:)
Törlés