Oldalak

2012. június 20., szerda

Karamelles epres márványtartlette rozmaringtalanítva, sótlanítva!

Az eset már egy hete történt. Régi mindig megtréfáló barátaink jöttek hozzánk látogatóba. Most nem térnék ki a részletekre, hogy múltkor, miért is vigyáztunk egy nagy vödör sárra a Váci utca közepén! Szóval most biztonságban éreztem magam, mert gondoltam hazai terepen leszek, ámbár Náluk sohasem lehet tudni! Sok mindennel készültem! A lelkieken kívül is! Végül mégis egy nem várt vitte a prímet! Történt ugyanis, hogy Gézáék – tudniillik úgy hívják őket – lelkemre kötötték, hogy ne csináljak ám ilyen hülye katyvasz kajákat, mint currys csokitorta, meg hasonlók, ők bizony a rendes étkeket szeretik. Így is tettem. Kigondoltam, hogy készítek kis tortácskákat rozmaringosan, sós-karamellesen, és egy nagyot rozmaring nélkül és sima karamellel. Igen ám, de Géza nem várt lelkesedéssel rávetette magát a rozmaringos cuccra…bennem megfagyott a szusz, és vártam a reakciót!...Semmi!...Tovább ette!...Én összehúztam magam, és gondoltam jobb nem szólni! Később evett a Neki szánt nagy tortából is! Nem mondom, hogy azt nem ette meg…mert megette, minden arcrezdülés nélkül! De hát ő nem úgy eszik, ahogy én…neki két harapás, és már bent is van! Nehéz volt megállni, hogy csöndben maradjak. Elmenetelkor persze csomagoltam Nekik sütit, rozmaringosat is, és a hírek szerint mind elfogyott. A blogot szerencsére nem szokták olvasni, legalábbis azt mondják! Majd most kiderül, és remélem jól lebuknak!

gasztroblog, Sós-karamellás rozmaringos márványtartlette eperrel, recept

Sós-karamellás rozmaringos márványtartlette eperrel

Hozzávalók:
Mandulás omlóstésztához:

-          400 g liszt
-          Csipet só
-          200 g hideg vaj kockákra vágva
-          100 g pirított darált mandula
-          200 g cukor
-          2 tojás sárgája
-          1-2 evőkanál hideg víz

Vaníliakrémhez:

-          4 tojás sárgája
-          1, 3 dl tejszín
-          1 dl tej
-          1 nagy ág rozmaring
-          70 g cukor
-          1 vaníliarúd kikapargatott magjai
-          2 evőkanál étkezési keményítő

Sós-karamell krémhez:

-          100 g vaj
-          200 g cukor
-          ½ teáskanál só
-          2 dl tejszín

Díszítéshez:

-          Sok eper (ízlés szerint)


Elkészítés:

  1. A lisztben elvegyítjük a sót, majd a vajat elmorzsoljuk benne. Beleforgatjuk a cukrot és a mandulát. A tojások sárgájával és a vízzel gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Legalább fél órára a hűtőbe tesszük, majd kis tortaformákba reszeljük, és sütőpapírba rakott lencsével vakon sütjük. Amikor már majdnem kész, kivesszük a lencsét, majd visszatesszük a sütőbe, amíg aranybarna nem lesz. Ekkor rákenünk egy kis tojásfehérjét, hogy a majd rákerülő krém ne áztassa át, és így is visszatesszük egy percre.
  2. A tejjel felforraljuk a rozmaringágat, majd lefedve kihűtjük. Az ágat kivesszük, majd a tejet a tojássárgájákkal, a cukorral és ½ dl tejszínnel lassú tűzön besűrítjük. Amikor már ez megtörtént, csak akkor adjuk hozzá a maradék tejszínben elkevert keményítőt és a vanília magjait, és evvel is besűrítjük.
  3. A sós-karamellhez a vajat, a sót és a cukrot lábasban karamellizáljuk, majd a tejszínnel elkeverjük.
  4. Összeállítás: A vajas tésztára rákenjük a vaníliakrémet, majd sugár irányban csíkokban a karamell krémet, és villával márványossá tesszük. Eperrel díszítjük.

gasztroblog, Sós-karamellás rozmaringos márványtartlette eperrel, recept

A tartlette a Gourmet fesztiválon is kint lévő sütiből kiindulva készült!

6 megjegyzés:

  1. Nagyon finom lehet rozmaringgal, anélkül is:) Furcsa, hogy sokszor pont az ember barátai nem olvassák a blogot...velem is így van ez...vajon miért?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :)Nekem van egy olyan érzésem, hogy olvassák, csak nem merik bevallani!

      Törlés
  2. Engem érdekelne, hogy miért is vigyáztatok egy vödör sárra a Váci utca közepén???...:) A bevezetőt olvasva az az örök érvényű bölcsesség jutott az eszembe, hogy "ha az embernek ilyen barátai vannak, nincs szüksége ellenségekre"...na jó, fogtam én a történet poénos oldalát, úgyhogy ezt a bölcsességet én is csak poénnak szántam...:) Egyébként meg olvasgathatnák a blogodat, mert ilyen tuti kis recepteket tudnának begyűjteni, mint ez is:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De szuper ilyet leírva látni! Mármint az utolsó mondatot! A saras történet röviden: igaziból ez egy kis homokozóvödör volt, amit csak úgy trutyisan bedobtak az autójukba, és beadták nekem, hogy ez fiuk mesterműve, és nagyon, de nagyon büszke rá, ezért magunkkal kell vinni!

      Törlés
  3. Hú, én is mennék hozzátok vendégségbe! Ez a süti mesés! Nekem van pár lelkes barátnöm, akik nemcsak olvassák a blogom, de sütnek-föznek is róla, de olyan barátnöim is vannak, akik azt hiszem nem érdeklödnek túlságosan a "munkásságom" iránt. Legalábbis még sosem emlíetették, hogy jártak "nálam". Amúgy nemcsak ez a sütid szuper, az egész blog az :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezeket olyan jó visszahallani, de elárulhatom, hogy én is szoktam ám olvasgatni a blogod, mert nagyon szuper. A barna sörös brownie, amit Mandulasarok csokis sütijéből alakítottál át...hát az maga a csoda! A fénykép is!:)

      Törlés